Szakmai Cikkek
-Königin Automata Gépsor-"a méhész legjobb barátja" 1.
-Ugrai Zsolt Méhészetem A-Kezdetektől
-Zimmer Zoltán Ausztria Beszámoló
-InstantVap szublimáló
Hamarosan Újabb cikkek!!
Königin Automata mézpergető sor a modern méhészet szolgálatában!!!
A méhészeti technológia fejlődésével egyre nagyobb igény mutatkozik a hatékonyabb, gyorsabb és kiszámíthatóbb mézkinyerési megoldások iránt. A kézi vagy félautomata feldolgozás sok esetben előfordulhat, hogy már nem képes lépést tartani a növekvő méhészetek igényeivel, különösen a főhordási időszakban, amikor az idő és a hatékonyság kulcsfontosságú tényezővé válik.
A Königin automata mézpergető sor éppen erre a kihívásra nyújt megoldást. A teljes feldolgozási folyamat összehangolt működésével nemcsak a mézkinyerés gyorsul fel, hanem a munkafolyamat is biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá válik.
Ez a háromrészes cikksorozat részletesen bemutatja a Königin automata mézpergető sort. Az első részben a rendszer általános áttekintésével és főbb előnyeivel foglalkozunk, míg a következő részekben az egyes elemek működését és technikai megoldásait mutatjuk be részletesen.
Kinek ajánljuk az automata mézpergető sort?
Az automata mézpergető sor automatizálja és jelentősen javítja a munkakörülményeket. A mézkinyerés folyamata könnyebbé, gyorsabbá és biztonságosabbá válik, miközben a feldolgozás minősége is magasabb szintre emelkedik. Az automata sor további jelentős előnye, hogy a megbízható munkaerő hiányából adódó problémák nagymértékben csökkenthetők. A feldolgozási folyamat automatizálásával kevesebb kézi munkára van szükség, így kisebb létszámmal is hatékonyan működtethető a rendszer.
Ez különösen fontos a főhordási időszakban, amikor a feldolgozási kapacitás és a rendelkezésre álló munkaerő gyakran nincs egyensúlyban. Az automata mézpergető sor segítségével a munkafolyamat kiszámíthatóbbá válik, csökken az emberi tényezőből adódó hibalehetőség, és jelentősen javul a feldolgozás hatékonysága.
Valójában minden méhész számára ajánlott, aki mézet termel, és fontos számára az idő, a hatékonyság és a minőség. Főleg közepes és nagyobb méhészetek számára előnyös, ahol a feldolgozási idő jelentős tényező a szezon során.
Különösen nagy előnyt jelent azok számára, akik szezonban nagy mennyiségű mézet dolgoznak fel rövid idő alatt. Az automatizált rendszer segítségével a feldolgozás folyamatosan és egyenletesen történik, minimalizálva az állásidőt és a manuális beavatkozások számát.
Telepítési és helyigény szempontok
A mézpergető sor tervezése során fontos figyelembe venni a rendelkezésre álló helyet és az infrastruktúrát. A rendszer kialakítása rugalmas, azonban néhány alapvető paramétert érdemes figyelembe venni:
- A gépcsoport elemei 230 V-os tápfeszültséggel működnek
- A legkisebb pergetősor hossza 460 cm
- A horizontális pergető fedele nyitott állapotban 190 cm magasságot ér el
- A kényelmes és biztonságos munkavégzés érdekében a gyártó minimum 1 méter szabad helyet javasol a gépsor elején és végén
- A rendszer teljesítménye óránként, két fő esetén, 25–35 fiók feldolgozása
Ezek az adatok segítenek a megfelelő helyszín kiválasztásában és a feldolgozó helyiség optimális kialakításában.
A hatékony mézkinyerés alapja
Az automata mézpergető sor egyik legnagyobb előnye a folyamatos, megszakítás nélküli működés. Az egymásra épülő munkafolyamatok minimalizálják a várakozási időt és optimalizálják a feldolgozás sebességét.
A rendszer használatával:
- csökken a fizikai terhelés
- növekszik a feldolgozás sebessége
- javul a munkakörnyezet
- stabilabbá válik a minőség
- hatékonyabbá válik a teljes mézkinyerési folyamat
Folytatás a következő részben
Cikksorozatunk következő részében részletesen bemutatjuk a mézpergető sor egyes elemeit, majd a teljes sor működését.
Köszönet a Cikkért Gyurovszky Wandának és a Königin Trade kft-nek.
Ugrai Zsolt "Méhészetem A kezdetektől"
„Ne menj a közelükbe…!”
Egyszer csak édesapám nagy gödröt ásott. A helyi önkéntes tűzoltó parancsnok, aki pár házra lakott és az állatorvos, jelenlétében meggyújtották benne a kaptárakat. A földmunka helyét klórmésszel szórták fel.
Nyúlós.
1992-ben édesapámat leszázalékolták. Édesanyámmal elfoglaltságot találtak ki számára, ami a gyümölcsfáinknak is hasznos lehet. Ismét kaptárakat láttam az udvar végében, pár év múlva már az elején is.
„Ne félj tőle…!”
Nagy Boczonádi kaptárak, mindenféle keretszámmal. Kézi hajtású 2x3 keretes pergető, fedelező állvány és villa. Kézben cipelt 6 keretes kerethordó láda. Sarkantyúkerék, később elektromos műlép besütő. Sok fáradtságos fizikai munka, de tetszik, sőt.
1999 –ben Ludányi István méhész képzést indít. Egy barátommal befizettük. Két államvizsga közöti napon méhész szakmunkás lettem.
Rakodó kaptár, méhlefújó, szöktető? Hm. Egyre jobban tetszik.
Neves előadók színvonalas képzésében vehettem részt. Dr. Ludányi István a méhtudományok doktora. Bross Péter frissen érkezett Amerikából, még szinte törte a magyart és árulta a VHS kazettát. Az egyik még meg van, a másikat kölcsön adtam valakinek, ha most ezt olvassa, visszahozhatná. ???? Dr. Csaba György, Dr. Szalay László, Maya Péter.
Meglátogattuk többek között az Aranynektárt, Dr. Deák Gáborék méhészetét.
Ez volt a szikra, ami az őrlángomat begyújtotta.
2002 dr. Ludányi mesterképzése. Az előadók sora Ruff Jánossal bővült, Árvay Gyurival együtt lettünk méhész mesterek.
2016 –ra édesapám átadta az állományát, átfejlesztettünk Tamási fél Nb.-re minden családot, 90 db – nál járhattunk.
Nyúlós. Én következek.
Most sokkal nagyobb gödörre volt szükség.
Ekkor már Ludányi Istvántól falcos kaptárt kértem és kaptam mintának és a szakrajzok is rendelkezésemre álltak. István elmondta a képzéseken és előadásaiban azóta is megemlíti, hogy a szerelvényére 100 db fér egy sorban, míg tamásiból csak 90. Jelenlegi gazdasági környezetben örülhetnénk ennek a 10 %-nak?
A nyúlós „remek alkalom” volt az átállásra. Tamási kaptárakat a tűzre, az új falcosakat pedig a zsalukövekre pakoltuk.
2015.02.01. Szarvas: Békés Megyei Méhész Egyesület által meghívott előadó Zimmer Zoli. Fiatal, nagy tudású, szerény, lendületes, kimeríthetetlen tudásszomjjal. (Majdnem olyan, mint én!) Hol bujkáltál eddig, barátom? Aznap az összes hanganyagát hazavittem.
2017-ben pedig 25 sepert rajt vásároltam tőle. Megbeszéltük, hogy du. 1-2 óra körül tudom átvenni a rajokat, illetve azt is, hogy kicsivel korábban megyek, mert kérdéseim lennének. Még nem kezdtek el dolgozni, a pároztató telep zárva volt, amikor én már ott voltam. Sok mindenre választ kaptam, de kérdéseim nem fogytak el. Talán ekkor fogalmazódott meg benne a Méhészetfejlesztő Agytröszt Program gondolata.
2018 – ban, immáron nyolcadik éve, hogy elsőként befizettem a program árát, több mint 100 alkalommal tettem meg a kb. 2x400 km-es utat Dévaványa és Simonfa között, a saját és méhészetünk fejlődése érdekében. Ez a távolság Földünk egyenlítői kerületének a kétszerese.
Zoli állított az eddig csak őrlángon szunnyadó készülékemen, belobbantotta azt. 2019 –ben eljöttem a Kormány Hivatalból, otthagytam a nyugdíjas állásomat, társszerzője lehettem a „Méhészet 2025” című könyvnek, az írásom címe: „Könnyű neked, mert sok dongód van!”
Zoli közös könyvünkben a méhészek társadalmi szerepvállalásának ellenértékeként méhcsaládonkénti támogatásról ír. Most 2025 van, és nemrégen adtuk be a 30 eurós méhállatjóléti kérelmet. Micsoda véletlen.
2021 óta rendszeresen veszek részt a Német hivatásos méhészek buszos szakmai kirándulásán, és látogatjuk a kiállítást és előadásokat Friedrichshafen-ben, illetve Ausztriában Wels- ben. Időközben a látogatóból előadó lett. Mára Zoli workshopja lett az egyik legkeresettebb program mindkét helyszínen. Az ő elért eredményéhez természetesen nem sok közöm van, mégis jó érzéssel tölt el, hogy ott lehetek és osztozhatok vele a sikerében.
Mára elkészült az ezredik aljdeszka, a pergető gépsort a napokban rendeletem meg.
Méhészeti ámokfutásomban legnagyobb segítségem unokaöcsém. Közel került a lángomhoz. Én csak Kölyöknek hívom, pedig a nevét könnyű megjegyezni: Polonio-Guerreiro Joao.
2025-ben 85 éves édesapám lesz, aki a sor utolsó kaptárjába behelyezi az ezredik méhanyát.
Papus feladata a problémás családok helyreállítása. A telephelyen észlelt gondot, anyátlanságot, kimerülést helyben azonnal nem orvosoljuk, hanem azonnal zárjuk a kaptárat, platóra rakjuk és hazaszállítjuk a Papus óvodába. Amikor a rend helyre állt, visszakerül a megfelelő telephelyre.
Hatékonyságunkat igyekszünk növelni, gépesíteni amennyire lehet.
200 családos állapot óta, 3-an dolgozunk az Ugrai méhészetben kb. ugyanannyit, mint akkor, vagyis reggeltől-estig.
Tavaly csak pergetéskor vontunk be külső segítséget. Időközben gép és járműparkunk bővült. Összekerekes 2 személyes aluplatós pick-up-unkra 20 kaptár fér, Suller futónkra 40, Gevex méhészdaruval szerelt kisteherautónkra 38. Két 48 keretes sugaras pergető közös kádba ömlik, innen mézszivattyú 3 fűthető aljú saválló napi tartályba juttattja a mézet, ahol ülepszik, innen hordókba csapoljuk.
A mézelvételt robbanómotoros lefújóval, illetve szöktetővel oldjuk meg, a daru vásárlás óta előnyben részesítjük utóbbit. A beszállított mézesfiókokat targoncával vagy a daruval emeljük le. Kifejezetten a fiókok tárolására kialakított raklapokat használunk, így aljdeszka otthon nem kell a fiókok zárásához. Az aljdeszkának a kaptársorban a helye, rajta termelő méhcsalád legyen. Az év közbeni családszám változást egyszerűbben tudjuk megállapítani, ha a raktárban lévő aljdeszkákat megszámoljuk.
Egy netes posztban olvastam milyen drága és hosszadalmas az ügyintézése egy daru műszakinak. Nekünk kb.100 ezer forintunkba került a terveztetés, az eljárás elindítási kérelem, és a műszaki, amiben még a vonóhorog is benne volt. Természetesen a felszerelés nélkül. Szerintem ez az összeg nem nagy ár a nyugodt alváshoz. A daru rendkívül nagy segítség, beszerzését nem érdemes halogatni. Szöktetőre emeli az összes mézteret egyszerre, illetve szöktetőről a platóra. A darut a teherautó hátuljára helyeztük el, így az utánfutót és a másik járművet is elérjük vele. Állandó telephelyeinken tízesével helyezkednek el a családok zsalu köveken, ezt a 7 méter hosszú egységet a daru egy állásból átéri.
Tavasszal a remélhetően mindenki számára jól ismert Zimmer Zoli féle gyors tavaszi méhcsaládfejlesztést alkalmazzuk. Tisztulást és az első virágpor hordásos napot követően minden héten egy liter híg szirupot juttatunk ki zacskóban, fehérjés lepénnyel, erős szűkítést követően. Ezt a munkát egy nap alatt elvégezzük, volt már, hogy hóesésben dolgoztunk, az idén pedig bőrig áztunk 2025.03.17-én a harmadik zacskó beadásakor.
Kezdetben a 2-300 zacskó töltése sziruppal hetente rendkívül lassan haladt. Szinte egy egész napos munka volt két embernek. Akkor még ez belefért az időnkbe. Ismert youtuber méhész videójában arról beszél, hogy 2 ember 100 zacskót egy óra alatt tölt meg az ő módszerével. Mi sem voltunk gyorsabbak kezdetben.
Az unalmas rendkívül időigényes probléma nem hagyott nyugodni. Elkészítettünk egy zacskó töltő készüléket, amely pontosan egy liter híg szirupot mér bele a zacskóba. Egy ember egyedül is tud dolgozni vele, aki lehet a nagymama, vagy a kisunoka is, tehát nem a méhész. 6-7 másodpercenként képes megtölteni a zacskót. Mi körforgásban dolgozunk vele. Jobbról jön, ez első ember megnyálazza, az úját felveszi a zacskót, meghúzza a készüléket, balra lép közben csomót köt a zacskóra és dobja a ládába, ami már a platón van, majd jön a következő munkatárs és a következő. Egy ember ha gyorsan köti a csomót 200-250 zacskót is megtölt egyedül óránként, 2-3 munkatárs pedig csodákra képes.
Számoljunk. A méhész óradíja legyen megalázóan kevés 5 ezer Ft, a segédje keressen 2 ezer Ft-ot. A mi módszerünkkel összehasonlítva, a méhésznek nem is kell zacskó töltéssel foglalkoznia. Máris megspórol óránként 5ezer Ft-ot. Mivel a sebessége 3 szoros így a segítség óradíjára is kevesebbet kell költenie, hiszen 3 óra helyett csak 1 órát kell fizetni. A készülékről Erdélyi Tibor barátom készített egy videót, mely az ugraimeheszet facebook oldalán megtekinthető.
Atka irtási stratégiánk oxálsav szublimálás alapú, 3 éve mást nem is használunk. 2024-ben 26 alkalommal szublimáltunk. A tőlem pár házra lakó, Hajdú Ignác barátom készülékét használjuk nagy megelégedéssel. Három akkumulátoros készülékkel dolgozik egy ember, három és fél perc alatt 20 kaptárt fújunk meg. (ugraimeheszet facebook) Gyakorlatilag egy nap alatt az egész állományt lekezeljük.
Akácról hazavándorlunk fix telephelyeinkre, melyek itt Békésben természetesen napraforgó hordást biztosítanak.
Sokat és lehetőleg egyszerűen szaporítunk. A szaporítás ütemét, a méhcsaládok számát a felkészültségünk, a saját magunkról kialakult kép és persze a választott asztalosunk is befolyásolja.
Bölcsős szaporításnál, előkészítünk egy röpkörzeten kívül eső telephelyet. Aljdeszkát, tetőt, takarófóliát, oldalszűkítőt helyezünk minden zsalukőre. A szaporításra szánt családoknál (fél kereten) két fiókos állapotban erős felső füstölést követően behelyezünk egy anyarácsot. Legalább három nap múlva csak a felső fiókot ellenőrizzük, az anya jelenlétét keressük. Ha fent van, a kijárón a rács alá engedjük be. Ezt követően várunk nyolc napot, majd egyszerűen a felső ekkorra már bölcsőhúzásra alkalmas fiasítást már nem tartalmazó fiókokat szállítójárműre, egymásra tornyozzuk. 40 aljdeszkára 5 magasan 200 szaporítási egység fér el. Aki akar, visszarepül a családjába. Az új telephelyen az előkészített aljdeszkákra pakoljuk a fiasításos fiókokat, másnap érett bölcsőt és serkentést kapnak.
2024-ben 100 család várt anyacserére. A családok két fiók fiassal, és egy méztérrel rendelkeztek. Minden család anyját bezárkáztuk és a 3. tehát méztéri fiókba helyeztük. A mézteret és az öreg anyát az aljdeszkára, a két fiasításos fiókot másodiknak és harmadiknak pakoltuk fel. Másnap du. 4 óra tájt érkeztem meg a 300 anyával. Papus feladata volt az az új anyák zárkájának kirágósra állítása. Az öreg anya helyére új anya került, pár másodpercig voltak csak anyátlanok. A segítség felpakolta a 200 fiasításos fiókot (40x5=200) a platóra. A telephelyen nem hagytunk fiast, csak a méztérben lévő méheket és a visszarepülő kijáró méheket. Gyakorlatilag sepert rajokat készítettünk belőlük. A fiasításokat és a zömében fiatal méheket másik telephelyre szállítottuk. Minden előkészített aljdeszkára egy fiasításos fiókot helyeztünk, és egy kirágósra állított zárkában anyát kaptak.
A kísérő méheket nem engedjük ki a zárkából. Este kilencre már végeztünk. Másnap mindenkit megetettünk a jó hangulat elérése érdekében. A kijárók előtt az élénk színes lapkával jelzett leölt, kidobált el nem fogadott anyákat észre lehet venni kaptárbontás nélkül. 8 sikertelen lett összesen. Más módon nem ellenőrizzük az elfogadást, a következő aktuális kaptárnyitáskor, beavatkozáskor az anyátlanság úgyis kiderül. A fiasítás mentes egységekbe visszarepült agresszívabb idősebb méhek önbizalma megcsappan, miután észlelik, hogy nincs bölcső húzására alkalmas korú fiasítás a kaptárban, így jól fogadnak. Míg a fiasításos egységek kijáró méhei leröpültek, így ők azért fogadnak jól. Bár a fiasításos egységek napraforgón már elvehető mézmennyiséget produkáltak, a fias megszakadása most tavasszal meglátszik a raj állapotba került és szublimált családokon.
A fentebb részletezett két módszerünk közül az anyával való szaporítást favorizáljuk. Két hétnyi fiasítás többletet eredményez az ugyanekkor elkészített bölcsős egységgel szemben. A bölcsős módszer viszont fiasítás folytonosságának megszakadásával jár, így az atkák az általuk terjesztett vírusok, kórokozók szaporodása könnyen egy –két beavatkozással megakadályozható.
A fiasítás megszakítására más módszert találtunk ki. Ezt a módszert napraforgó után 10 családnál kipróbáltuk, az idén egy teljes telephelyen fogjuk alkalmazni napraforgó virágzása alatt, az anyacserével egybekötve.
Piacenzában láttunk egy menekülőteret amiben bemarás volt és egy keretet el lehetet fektetni benne. Kezdetben azt gondoltuk, hogy milyen jó ötlet az öreg kivágásra érett, de még mézes keretet a takaró fólia fölé fektetni és a családdal kinyalatni.
Majd Erdélyi Tibor barátom látott egy Olasz videót ahol a fias keretet fektetik a rács fölé anyával együtt, és várják, meg míg a rács alatti fészek kikel, így minden atka ezzel az egy kerettel elvehető.
Tovább gondoltam a dolgot. Készítettem egy akkora „fiókot” amibe csak egy keret fér el fektetve körben méhjárattal. Ezt napraforgón az aljdeszkára helyeznénk, és saját anyaráccsunkkal erre zárjuk az anyát. Napraforgó végére a fiasítás a rács felett teljesen kikel, az atka egy kereten elvehető. Az anya ezen az egy kereten könnyen megtalálható és cserélhető. Számítok a fiasítás nélküli családtól egy fiók plusz mézre, az új anyától egy nagyobb betelelő fészekre, tavasszal pedig robbanásszerű fejlődésre. 10 családdal ezt már az idén kipróbáltuk, sajnos csak napraforgó után. Az anya tovább fiasít a fekvő keret mindkét oldalán, semmilyen gondot nem okozott számára a kialakított szituáció. Az idén tehát 2025-ben egy teljes telephelyen próbáljuk ki napraforgó virágzása alatt ezt a módszert. Daruval a rács fölötti összes fiók elvehetővé válik.
Amikor a mézárak „megfeleződtek”, gondolkodóba estem. Tartsam a mézet hordóban várva az árak emelkedésére, vagy értékesítsek és emeljem a családszámot. Utóbbi mellett döntöttem. Plusz 200 családot állítottunk be, akik már napraforgón elvehető mézmennyiséget hoztak. Mivel ekkor már (napraforgón) álló méhészet vagyunk nem sokkal volt több költségünk az előző évhez képest. Így bár továbbra is 600 Ft volt a méz ára szinte ugyanannyi erőforrással, több mézet termeltünk. Munkaidőre és üzemanyagra költöttünk kicsit többet, a kaptárak amortizációja pedig nem egy év alatt jelentkezik.
Külföldi útjaink során kezdetben érezhető volt, hogy távolság tartással fogadták közeledésünket, mára ez teljesen megváltozott. Nagy méhészeteket látogattunk, és sok kiváló méhésszel ismerkedtünk meg, akik mosollyal, öleléssel üdvözölnek bennünket találkozásunkkor. Várom a következő találkozást.
Köszönet a Cikkért Ugrai Zsoltnak.
Zimmer Zoltán
Ausztriában jártunk.
2026 február 13-15 között immár 56. alkalommal került megrendezésre az ausztriai hivatásos méhészek szakmai konferenciája. egy szűkebb szakmai közösséggel évről-évre részt veszünk az rendezvényen.
Egyre komolyabb tudományos irodalma van az innováción nyugvó vállalkozás fejlesztésnek, ahol a külföldi tanulmányi utak, szakmai találkozások és a sajátunktól eltérő gondolkodásmódok, kultúrák megismerése alapvetően szükséges összetevőként kerül meghatározásra.
Pénteken reggelre érkeztünk Wels városába, ahol a vásárközpont adott helyet a méhészeknek és kiállítóknak. A kiállítás és vásár szombaton és vasárnap került megrendezésre. Pénteken zártkörű workshopokat tartottak , ahová meghívással érkeztem, korábbi szövetkezeti tapasztalataim okán. Ugyanis néhány kezdeményező méhész egy „méztőzsde” nevű szervezet létrehozásán dolgozik. céljuk, hogy a termelők egymás között intenzíven adják vegyék a mézüket, hogy a termékük minél hatékonyabban üvegbe töltve jusson a termelőkhöz.
Itt jegyezném meg, hogy Ausztriában, (de ugyanez igaz szinte Nyugat-Európa összes országára) éles szakadék alakult ki a hordósan és az üvegesen értékesítő méhészek között. Mint nettó importőrök a saját piacukon, a saját termékeiket a saját fogyasztóiknak kényelmesen el tudják adni. Az értékesítési ár üvegben 18 € körül kezdődik. A termelők egy része a helyi hiper- és szupermarketekbe is beszállít. Ők nem annyira érzik a globális problémákat, ottani szemmel egészen tűrhető módon, (magyar szemmel gazdagon) megélnek a munkájukból. Akik viszont a világpiacra termelnek, már nem mondhatják el ugyanezt magukról. Ahogy az egyesület elnökével Wolfgang Pointeckerrel folytatott beszélgetésemből kiderült, az osztrák méhészek méz előállítási költsége jellemzően 6 € fölött van, míg a hordós vegyesméz felvásárlási árak 3-4 € körül. A főállású méhészeti segédmunkás bére 2000€ fölött van. Ez minden járulékos költségével évi 45000 € költség a méhésznek. Ennek fényében náluk is válság van. Míg jellemzően az első csoport a marketingben látja a helyzet javításának a legkézenfekvőbb megoldását, addig kisebb hangsúllyal megjelenik a gazdálkodás hatékonyságának növelése is.
A délután során egy beszámolót hallgattunk meg a marketingben elért eredményekről. Ennek megértéséhez néhány információ: Az egyesület drasztikusan megemelte a tagdíjakat: 100 méhcsalád alatt: 200 €+ 1 €/ méhcsalád, 100 fölött: 260 € +1 €/ méhcsalád. Ahogy várható is volt, a tagság 20%-a kilépett az egyesületből. Így most ők úgy élvezik az elért eredményeket, hogy mások fizetnek helyettük. A többlet bevételből felvettek egy részmunkaidős ügyvezetőt. (az elnök és a vezetőség mellé) Ezen kívül megbíztak egy marketing ügynökséget, hogy készítsen marketing stratégiát, anyagokat, és gondoskodjon róla, hogy a méhész ezt hasznosítani tudja. Ennek eredményeiről hallhattunk egy nagyon izgalmas beszámolót. A kampány keretében elkészült több promóciós videó, amit több mint egymillióan láttak. Itt fontos megjegyezni, hogy a méhészek aktívabb része a saját adatbázisain megosztották a filmeket. Ez érezhetően formálta a közbeszédet és a fogyasztói aktivitást. Ezen kívül készültek plakátok is, amiket a méhészek ingyen megkaptak az egyesülettől. A koncepciót az tette teljessé, hogy másnap egy workshop keretében megtanították, hogy hogyan lehet a közösségi médiában hatékonyabban megjeleníteni a méhészetünket és a termékeinket. Számtalan olyan apró fogás hangzott el, ami még a haladóknak is újdonság volt. A másik workshopot amin részt vettem Lutz Eggert vezette. A tőle megszokott széles kitekintés mellett a lépesméz termeléséről és értékesítéséről osztotta meg tapasztalatait. Ez a hazai viszonyok között korlátozottan adaptálható, hiszen féltenyérnyi lépesmézeket akár 60 € áron értékesíteni, nehéz elképzelni. Persze náluk is előfordul, hogy valaki nem kéri el a termékének az árát, ezzel letöri az árakat. Erre hozott egy mondást, amit alkalmaznak a szűk látókörű méhésszel szemben: „Ha nem akarod a tisztességes árat elkérni a termékedért, akkor légy szíves ne méhészkedj!” Mivel az egyes workshopok időtartama 4-4 óra volt, sajnos mindenhol nem tudtam jelen lenni. Ezek többnyire a belépő díján felül is fizetősek voltak: 0-90 € díjjal. A rendezvény ideje alatt összesen 14 workshop és 16 előadás került megtartásra. Az előadások közül a tropilaelaps atka témája tűnt az egyik legfontosabbnak, amit Maggie Gill tartott, aki a PHIRA- Science közhasznú szervezet alapítója (a megporzók rovarok védelmére) Gyakroló méhész, a Brit Mezőgazdasági Minisztérium vezető rovartani szakértője. Számos információt megosztott, illúziókat oszlatott el a közelgő veszedelemmel kapcsolatban. Vasárnap reggel került sor a túlélési stratégiával, és hatékonyságnöveléssel kapcsolatos előadásra, amire ezen cikk szerzőjét kérték fel. Szó volt a gazdaság felépítéséről, stratégiáról, stratégiai eszközökről, taktikáról, taktikai eszközökről, számokról, mérésekről, teljesítményről, időgazdálkodásról, és néhány esettanulmányról.
A bevezetőben szakmai szempontokkal indokoltam részvételünket, de meg kell említeni az éjszakába nyúló baráti- szakmai beszélgetéseket, a gourmet vacsorákat, a négycsillagos hotelt, ahol a svédasztalon 145 féle ételt kínáltak, vagy a gálavacsoráról, ahol kétszáz méhész együtt étkezik, italozik és beszélget, ki-ki igénye szerint.
Jövőre is szeretnénk ott lenni.
Zimmer Zoltán
Köszönet a Cikkért Zimmer Zoltánnak.
Fókuszban az InstantVap
Milyen hőmérsékleten szublimáljunk?
Milyen melegnek kell lennie az oxálsav-szublimálónak/párologtatónak?
Az oxálsav-párologtatás Európa-szerte és azon túl is az egyik legszélesebb körben alkalmazott módszer lett a Varroa-fertőzés elleni küzdelemben. Azonban kevés olyan szempont van, amely ennyire megosztja a szakértőket, mint az optimális hőmérséklet kérdésköre. Az ajánlások a 200 °C alatti hőmérséklet betartására vonatkozó óvatos tanácsoktól egészen az olyan állításokig terjednek, hogy a készülékek több száz fokos hőmérsékleten is biztonságosan működnek. Egészen a közelmúltig ezek a vélemények nagyrészt elméleti alapokon, vizuális megfigyeléseken vagy kémiai tankönyvekből származó feltételezéseken alapultak, nem pedig gyakorlati mérések eredményein.
Kísérleti munkám nagyon szükséges fényt derít arra, hogy mi történik valójában egy oxálsav-párologtató belsejében, és miért olyan fontos a hőmérséklet.
Szublimáció vagy párolgás?
Bár általában „szublimálásnak” nevezik, a méhészeti „szublimáló” készülékek nem valódi szublimálással működnek. A kereskedelmi forgalomban kapható oxálsav oxálsav-dihidrát formájában kerül forgalomba, amely körülbelül 28% kémiailag kötött kristályvizet tartalmaz. Amikor az előmelegített párologtatóba adagoljuk, gyorsan felmelegszik és több folyamat is szinte egyszerre zajlik le:
- 105–115 °C körül a kristályvíz felforr.
- Körülbelül 190 °C-on a vízmentes oxálsav megolvad.
- Ezen a hőmérsékleten felül az oxálsav forr, párolog, miközben részben bomlásnak is indul.
A valódi szublimáció, amikor a szilárd anyag olvadás nélkül közvetlenül gőzzé alakul, csak akkor következik be, ha az oxálsavat több percig (több mint 5 percig) lassan melegítik. A méhészeti párologtatók a gyakorlatban nem így működnek. Ehelyett az oxálsav másodpercek alatt megolvad, felforr és elpárolog.
Miért nem hatékonyak az alacsony hőmérsékletek?
Intuitívnak tűnhet, hogy az alacsony hőmérséklet „megvédi” az oxálsavat a bomlástól. A mérések azonban az ellenkezőjét mutatják.
Ha a párologtatót 180–190 °C-ra állítjuk, az oxálsav-dihidrát elveszíti vizetartalmát, de a maradék száraz kristályok nem olvadnak meg, mivel a vízmentes oxálsav olvadáspontja 189–191 °C. Mivel a szilárd kristályok gyenge hőkapcsolatot létesítenek a fémfelülettel, a hőátadás nem hatékony. Az oxálsav ezért hosszabb ideig (gyakran 3–4 percig vagy tovább) az elpárologtatóban marad, és lassan szublimál.
Ez a hosszan tartó hőhatás jelentős bomlást okoz, annak ellenére, hogy a hőmérséklet viszonylag alacsony. A gőzkibocsátás laboratóriumi titrálása azt mutatja, hogy 200 °C körül az eredeti oxálsavnak csak 30–35% -a hagyja el a készüléket. A többi bomlik, és a gyakorlatban az alacsony hőmérsékleten történő működés kevesebb hatóanyagot juttat a kaptárba, miközben ez hosszabb időt vesz igénybe.
Amint a fenti mérések egyértelműen mutatják, a legfontosabb kérdés nem az, hogy az oxálsav egy adott hőmérsékleten bomlik-e, hanem hogy mekkora a bomlás mértéke. Alacsonyabb hőmérsékleten, például 200 °C-on, 2 gramm oxálsav elpárolgása körülbelül 65 másodpercet vesz igénybe. A hőmérséklet 230 °C-ra emelésével ez az idő körülbelül 25 másodpercre csökken, míg 260 °C-on a párolgás mindössze 10 másodperc alatt befejeződik.
A hőmérséklet emelése tehát egy látszólagos paradoxont eredményez: bár az oxálsavra ható hőterhelés nagyobb, a hőnek való kitettség ideje drámaian rövidebb. Széles hőmérsékleti tartományban ez összességében kevesebb, nem pedig több bomlást eredményez.
A mérések azonban azt is kimutatják, hogy egy bizonyos hőmérséklet felett ez a tendencia megfordul. Ekkor a hőmérséklet további emelése már nem javítja, hanem csökkenti a hatékonyságot. Miért történik ez?
A Leidenfrost-effektus
Egy fontos felismerés az oxálsav magasabb hőmérsékleten, különösen 290 °C felett tanúsított viselkedése. Itt a párolgás lelassul, és valami érdekes történik: a párologtató hőmérséklete az oxálsav hozzáadásakor a vártnál kisebb mértékben csökken.
Ez a viselkedés összhangban van a Leidenfrost-effektus néven ismert jelenséggel. Amikor egy folyadék a forráspontjánál sokkal melegebb felülettel érintkezik, azonnal vékony gőzréteg képződik, amely részben elszigeteli a felülettől. A folyadék rövid ideig futkározik vagy lebeg, és nem érintkezik közvetlenül a felülettel.
Az oxálsav-párologtatókban, miután az oxálsav-dihidrát megolvad átmeneti gőzréteg képződik az olvadt sav és a forró fém között. Ennek három fontos következménye van:
- A hőátadás önkorlátozóvá válik.
- A párolgás drámaian lelassul.
- A tartózkodási idő meghosszabbodik, ami növeli az általános bomlást.
Ez magyarázza, miért csökkentheti a hatékonyságot a magasabb hőmérséklet.
Az üvegcsövekből kondenzált gőz összegyűjtésével és kémiai elemzésével sikerült számszerűsíteni, hogy különböző hőmérsékleteken mennyi oxálsav távozik valójában a párologtatóból.
Az eredmények megdöbbentőek:
- A hatékonyság 180 °C-tól felfelé folyamatosan növekszik.
- A csúcs oxálsav-kibocsátás (körülbelül 70–75%) körülbelül 260 és 280 °C között jelentkezik.
- Ezen a tartományon túl az oxálsav kibocsátása gyorsan csökken.
Ugyanakkor a hőmérséklet emelkedésével nő a hangyasav (egy bomlástermék) aránya. 300 °C felett a hangyasavtermelés hirtelen megnő, míg az oxálsavtermelés a hasznos szint alá csökken, ami biológiai szempontból fontos. Bár a kis, gyorsan szellőző hangyasav mennyiségek nem károsítják a kolóniát, a másodpercek alatt leadott magasabb koncentrációk elérhetik a fészekkárosodással vagy a királynő elvesztésével járó szinteket.
Miért van határa a „melegebb jobb” elvnek?
Egyes méhészek/gyártók azzal érvelnek, hogy a nagyon magas hőmérsékletek (500 °C vagy annál magasabb) elfogadhatóak, mert a kristályvíz valamilyen módon megvédi az oxálsavat a bomlástól. A mérések nem támasztják alá ezt a nézetet. A kristályvíz szinte azonnal elpárolog, és nem nyújt folyamatos védelmet.
Extrém hőmérsékleten a bomlási reakciók egyszerűen gyorsabban zajlanak, mint a párolgás. Ennek eredményeként az oxálsav szállítása gyenge, és a kimenetben a nem kívánt gázok és savak dominálnak. A tesztek során az oxálsav visszanyerése ilyen hőmérsékleten a kiindulási adag 10%-a alá csökkenhet.
Tehát milyen hőmérsékletet kell használniuk a méhészeknek?
A legfontosabb gyakorlati következtetés, hogy nincs egyetlen helyes hőmérséklet minden párologtató számára. A készülék kialakítása fontos: a hőtároló tömeg, a felület, az anyag, a fűtőteljesítmény, a szigetelés és az, hogy a kamra mennyire hűl le az oxálsav hozzáadásakor, mind befolyásolják az eredményt.
A kutatások azonban határozottan alátámasztanak egy általános működési tartományt:
- 220 °C alatt: lassú párolgás, alacsony hatékonyság.
- ~240–260 °C: gyors párolgás, a legmagasabb oxálsav-kibocsátás.
- 270–300 °C felett: növekvő bomlás és emelkedő hangyasav-kibocsátás.
Megjegyzés: 1 g OA párologtatásakor a Leidenfrost-effektus korábban jelentkezik, mint 4 g adagolásakor. Sok modern eszköz esetében a 245–260 °C körüli beállítási pont egy jó kompromisszumot jelent, amely elég meleg ahhoz, hogy gyors, Leidenfrost-effektus nélküli párologtatás érhető el, ugyanakkor a bomlás domináns tartomány alatt marad. Nagyobb adagok esetén enyhén magasabb kezdő hőmérsékletre lehet szükség a hűtés kompenzálásához, de a hőmérsékletnek e tartományon túli emelése nem jár előnnyel, és növeli a kockázatot.
A hőmérséklet azonban önmagában nem határozza meg a sikerességet. A kivezető cső kialakítása, a szigetelés, az adagolás pontossága és a kezelési stratégia mind kritikus szerepet játszanak. Mindazonáltal a hőmérséklet fontosságának megértése segít eloszlatni a tartós mítoszt, és különösen azt az elképzelést, hogy a kíméletes melegítés biztonságosabb, vagy hogy a rendkívüli hő ártalmatlan.
Fontos megjegyezni, hogy az üst kialakítása, főtés elrendezése, oxálsavval érintkező felület nagysága, üst alapanyaga nagyban befolyásolja a párologtatás hatékonyságát, van olyan üst kialakítás, ahol gyors a párologtatás, de mégis nagy a bomlás, akár 60-65%-a is lebomolhat az oxálsavnak, mérések szerint.
Általánosan elmondható, hogy az oxálsav párolgása nem akkor a leghatékonyabb, ha minél alacsonyabb hőmérsékleten hosszan párologtatjuk, hanem akkor, ha a lehető leggyorsabban elhagyja az üstöt. Az ideális pont ott van, ahol a fizika és a kémia rövid ideig a mi javunkra működik – elég meleg ahhoz, hogy gyors párolgást kényszerítsen, de nem annyira meleg, hogy a Leidenfrost-effektus lelassítsa a párolgást, és a bomlás nyerjen.
Az InstantVap Turbo az első olyan készülék a piacon, ami több hónapos mérésnek és fejlesztésnek az eredményeképpen úgy lett optimalizálva, hogy a gyorsaság és a hatékonyság találkozik. Az ideális hőmérséklet ennél az üst elrendezésénél 260 °C, ahol a 2g oxálsav mindössze 10mp alatt bejut a kaptárba 73%-os hatékonyság mellett.
Fiasmentes állapotban az őszi zárókezelés azt mutatja, hogy a Turbo készülék olyan jól elkavarja a kaptárban az oxálsavat a nagy befújási sebessége által, hogy 2x1g is már hatásosnak bizonyul.:
A magasabb 260 °C-ra állított Turbo készülék másik nagy előnye az, hogy a nagyobb befúvási sebesség miatt sokkal egyenletesebebben, messzebb bejuttatja a keretek közé az oxálsavat, és így kisebb adagoknál is jó eredményt elér.
Köszönet a cikkért és a szublimálóért Fenyősy Jánosnak